A blog annak apropóján indul, hogy holnapután, egy rövid időre legalábbis biztosan, felköltözöm Budapestre, ez ez egyszerre új lehetőség, és egy mérhetetlenül nyomasztó, félelmetes helyzet. Félelmetes, mert kívül kerülök a rendkívül szűk komfortzónámból, ahonnan az utóbbi majdnem három évben kétszer mertem előjönni, és mindkétszer egy sokkal szűkebb, sokkal kényeltenebb helyet találtam magamnak, amikor visszamentem. Új lehetőség, mert Budapest él,  és mert van esély, hogy találjak emberi kapcsolatokat, akár hozzám hasonló sérül, bántott, önbizalomhiányos embereket is, miután az utolsó ember, aki nekem számított,  és akiről azt hittem, hogy számítok neki, egyszerűen kiírt az életéből, és azóta sem hallottam róla semmit. Ne kezdjük a végén a történetet, ne a repülőket említsük az Ikertornyok kapcsán, építkezzünk lassan, és alulról! Megemlíteném, sem építész, sem író nem vagyok, a kontinutás pedig a blog jellegéből adódóan inkább káros is lehet, de használni biztosan nem használna. Szóval, bizony lesznek össze-vissza kalandozások, önellentmondások, de ez épp ettől lesz szép.
Íme tehát az én történetem: