Szóval általános ötödik-hatodik, amiből alig emlékszem valamire, csak, hogy ekkor már észre kellett volna vegye a környezetem, nekem észre kellett volna,  hogy vegyem, hogy súlyos a probléma, súlyosabb, mint tűnik. A felsős matematika-fizika tanár borzalmas volt, kijárt enni dolgozat alatt, teljesen hidegen hagyta a tanítás, egyrészt emiatt,  másrészt a súlyosbodó mentális probblémák miatt létfontosságú éveket veszítettem el a matematika tanulásból. A fizikát sem tanultam meg soha szeretni..,a kémia, a szervetlen kémia ezzel szemben teljesen más téma volt,  azt nagyon szerettem, és tanulás nélkül is értettem. 
Sajnálatosan ebben az időben egy rendkívül ritka bőrbetegségben is szenvedtem, a Mucha-Habermann csak rátett egy lapáttal az önértékelési problémákra. 
Az, hogy  a történelemtanár volt az osztályfőnök, elindította bennem ennek a tudományágnak a mai napig tartó tiszteletét és szeretetét, és azt, hogy jelentkeztem, utoljára és negyedjére, hogy megszerezzem az első Bsc diplomámat, ezúttal többek között tanárszakot megjelölve.
Mindenesetre úgy gondolom, rendkívül fontos évek vesztek el itt, elsősorban a tanárok és a szülők nemtörődömsége és figyelmetlensége miatt, és hogy ezt nem teheti meg egy igazán jó tanár.